Úz-völgyi megemlékezés
A miskolci 10-es Honvéd Hagyományőrző Egyesület Miskolc város delegáltjaként Gergely András csíkszentmártoni polgármester meghívására, 2015. augusztus 26-án az Úz-völgyébe látogatott. Már több, mint két évtizede emlékeznek meg ezen a napon az 1944. augusztus 26-i szovjet betörésre és a székely határőrök véres honvédő harcaira.
Az I. világháború eseményeire is emlékeznek ezen a napon. 1916 augusztus 27-én Erdélyre támadtak a románok. Az ellenség kiszorítása az Úz-völgyéből a 39. hadosztályra nehezedett első sorban, melynek a miskolci 10-esek is alárendeltségébe tartoztak. 1917. március 8-án a tizesekből kialakított rohamcsapat űzte ki állásaikból az orosz csapatokat a Magyaros tetőről. A gorlicei áttörésben való részvétel mellett a Magyaros tetőn vívott harcok, a 10-es honvédek legdicsőségesebb tettei közé tartoznak.
Az I. és II. világháborús temetők a kommunizmus évei alatt lassan az enyészeté lettek. Azonban az 1990-es évek elejétől elkezdődött a megemlékezések sorozata és a temetők helyreállítása. Az Erdélyi Kutatócsoport Egyesületnek köszönhetően új fejfák állnak ismét honvédeink sírjai felett.
Az I. világháborús temetőben döntő részben felvidéki, kassai, ungvári, munkácsi és borsodi hősök alusszák örök álmukat.
A megemlékezés katolikus, majd református istentisztelettel kezdődött, majd Gergely András Csíkszentmárton polgármestere tartott ünnepi beszédet, ahogy a korábbi években is. Beszédében kiemelte, a magyar azzal „büszkélkedhet”, hogy bármerre lép, Isonzótól Galíciáig, Doberdotól a Donig mindenütt olyan katonatemetőkbe botlik, hol nemzete fiai nyugszanak. Dr. Szőts Dániel az 1944-es harcok egyik utolsó túlélője szólalt fel, felelevenítve az összecsapásokat, tiszteletet adva az elesett bajtársaknak. A megemlékezés során Lőrinc József, az Erdélyi Kutatócsoport Egyesület tagja Wass Albertnek az Erdélyi hitvallás című versét szavalta el, majd a Szentivánlaborfalvi Férfikórus katonanótákat énekelt.
Az ünnepség befejeztével koszorúzásra került sor. Miskolc város nevében egyesületünk is tisztelgett az elesett katonák emléke előtt, és elhelyezte koszorúját az emlékművön.
Utunk során találkoztunk Gergely András Úrral, Csíkszentmárton polgármesterével, aki örömét fejezte ki, hogy miskolciak is ellátogattak az ünnepségre. Közös célként a 10-es honvédek emlékművének helyreállítását tűztük ki, mely az úz-völgyi temetőben állt, de az elmúlt évszázad viszontagságai közepette megsemmisült. A megemlékezés után találkoztunk az Erdélyi Kutatócsoport Egyesület vezetőségével, közösen elhatároztuk a további együttműködés elmélyítését.
Az ünnepség zárásaként megtekintettük a ’48-as huszárok tisztelgését a munkácsi 11. honvéd gyalogezred kápolnája előtt.
Másnap Csíkszentmárton határában felkerestük Nyergestetőt. 1849. augusztus 1-én Tuzsony János őrnagy 200 székellyel meg akarta állítani a betörő orosz hadsereget. A csatát a magyar thermopülainak is nevezik, hiszen a hős védők mindegyike elveszett a mészárlásban. Az összecsapás emlékét és a székelyek önfeláldozását obeliszk hirdeti. Vele átellenben csodálatos kopjafa erdő fogadja a látogatót, melyeket a magyarországi városok állítottak a hősök emléke előtti tisztelgésként.
I. világháborús sírok az úz-völgyi katonai temetőben
A 10-es Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagjai (balról jobbra: Dr. Rémiás Tibor, Szopkó Róbert, Thomka Tamás, Németh László)
A honvédek előtt tisztelgő székely huszárok
A munkácsi 11. gyalogezred kápolnája
A nyergestetői kopjafák