Esztebneki hadijáték

A nagyhaboru.blog.hu-n megjelent beszámolónk:

A 10-es honvéd hagyományőrző csapat tagjai szombati programjuknak az észak-kelet szlovákiai Esztebneken (szlovákul: Stebník) megtartott hadijáték megtekintését választották, amit a húsvéti csata 100 éves évfordulója alkalmából rendeztek. Reggel nyolcra terveztük az indulást, így már 11 órakor a helyszínen fotóztuk az esztebneki haditemetőt, ami a homonnai Beskydy csapat munkájának köszönhetően rendezett, a hősi halottakhoz méltó állapotban található.

A temetőtől már csak egy ugrás volt az esemény helyszíne, egy erdőséggel körülvett domboldal. Érkezésünkkor már nagy volt a készülődés, nyüzsgés, éppen a katonazenekarok nótái szóltak. Hét közben a kellemes idő miatt sokszor elhagyta a számat egy bizonyos mondat: „Csak szombaton is ilyen időnk legyen.” Sajnos nem lett… A kora délutáni órákban még a hó is szállingózott, de inkább a hideg szél volt kellemetlen. A hadijáték 14 órakor vette kezdetét egy felderítés utáni osztrák-magyar rohammal, ami az orosz megfigyelők tüzében elhalt. A visszavonulás után, a tüzérségi előkészítés egy újabb rohamot sejtetett, ami a korábbihoz hasonlóan nem hozott eredményt. Ez alkalommal azonban már az előretolt cári állásokkal is megismerkedhettek a Monarchia egyenruhásai, de újból visszavonulás lett a vége. Veszteségeink nagyok voltak, tucat számra lehetett látni elesett katonákat az orosz állások előtt, ezeket a mellékelt képek jól mutatják. Az oroszok észlelve az ellenfél veszteségeit egy ellentámadással előbb a géppuskafészket felszámolva, majd az árokrendszert felgöngyölítve fogságba ejtették a szívósan védekező fiainkat. A hadijáték 45 perc időtartamú volt, a kilátogatók ízelítőt kaphattak a korbeli harcokból, megismerhették az egyenruhákat, fegyvereket. Úgy gondolom senki nem bánta meg ezt a kis fagyoskodást!

Hazafelé kis kitérőt tettünk a pár száz fős lakosú Biharó (szlovákul: Becherov) felé és annak katonai temetőjét kerestük fel, ez a templom mögött található. Ezen a kis sírkerten is látszik a Beskydy egyesület odaadó, gondos munkája! Ezután már hazafelé kanyarodtunk, utunk áthaladt Zborón (szlovákul: Zborov), a település mellett magasodik a várrom, a várheggyel szemben az út másik oldalán egy meseszép füves dombon szintén egy első háborús temető található. A harcokban elesettek sírjai felett állva egy perces néma csenddel adóztunk, majd utunkat folytatva 20 órára érkeztünk Miskolcra. Kellemes élményekkel gazdagodva tért mindenki haza, egyhangúan kimondtuk: "Megérte!" A folytatás májusban, Gorlicében!

Ebben az utolsó mondatban szeretném megköszönni Szabó Viktornak, a homonnai szervezet magyar munkatársának a segítségét, hogy megosztotta velünk tapasztalatait, bevezetett az egyesületük munkájába és segített áthidalni a nyelvi nehézségeket!