10-es honvédek a keleti fronton - Kutató és kegyeleti út

2020.01.22 18:52

Hosszú évek óta a 10-es Honvéd Hagyományőrző Egyesület rendszeresen szervez utakat azokra a távoli vidékekre, ahol egykor, a „Nagy háború” idején a miskolci 10. honvéd gyalogezred honvédei vívták véres csatáikat. „Miskolc háziezrede” – ahogy egykoron a 10-eseket hívták – 1914 nyárutóján az orosz fronton esett át a tűzkeresztségen és hatalmas áldozatokat vállalva küzdöttek azért, hogy a feltartóztassák a benyomuló orosz csapatokat. Éppen ezért idén Kelet-Lengyelországba vezetett utunk, hogy lerójuk tiszteletünket elesett hőseink előtt.

Lengyel ulánus szobra, Przemysl

 

November 20-án keltünk útra és a Beszkideken illetve a Duklai-hágón keresztül jutottunk el a napjainkban Galíciaként is ismert területre, amivel Lengyelország 1772-es felosztásától az 1918-as újjászületésig egy birodalomhoz tartoztunk. Első állomásunk Przemysl városa volt, előtte azonban még útba ejtettük a Krasiczyn kastélyt, mely a San folyó jobb partján fekszik. A rövid megállót követően érkeztünk meg Przemyslbe. Az első világháború fontos csatái mellett, Svejk, a derék katona kalandjairól, vagy a Redl ezredes című film kapcsán biztosan sokaknak ismerősen cseng a település neve. A San-folyó partjára épült város a Krimi-háború után vált fontossá, amikor az osztrák hadvezetés úgy döntött, hogy egy hatalmas erődrendszert építenek ki a környékén. Pénz híján nem készült el teljesen az építmény az első világháború idejére, de így is a harmadik legnagyobb erődrendszerként tartják számon Európában az antwerpeni és a verduni után. Utóbbira utal, hogy egykor keleti Verdunnek is hívták. Az egész napos út végén, este érkeztünk a városba. A szállásunk elfoglalását követően rövid városnéző séta következett. Ennek részeként megtekintettük az első világháború centenáriuma alkalmából a magyar és a lengyel állam által közösen állított szoboregyüttest.

         Másnap sorra vettük az első világháborús emlékhelyeket. Reggel az erőd történetét is bemutató járási nemzeti múzeummal kezdtünk. Megtekintettük a nagyon gazdag tárgyi és dokumentációs gyűjteménnyel rendelkező közgyűjtemény első világháborús kiállítását. A tárlatban az érdeklődők többek között láthatják az erődrendszer terepasztal rekonstrukcióját, mely alapján valamelyest fogalmat alkothat az egykori erősség hatalmas méreteiről. A múzeum annak ellenére teljes dokumentációval rendelkezik az erődrendszer 1915-ös állapotáról, hogy még az utolsó időkben is zajlottak az építési munkák. A bőséges információ annak köszönhető, hogy az erődparancsnok magyar helyettese nem teljesítette az irattár megsemmisítéséről kapott parancsot.

Przemysl


 

A kiállítással végig lehet követni az erődrendszer több részletben zajlott építését. Az első rész az 1854-55-ben sáncokból kialakított “vártábor” volt. 1870-es, 80-as években építették fel tüzérségi erődítményeket – amik közül egyet később mi is megnéztünk. A következő lépcsőbe páncélos erődítményekkel bővült a rendszer, majd közvetlenül az I. világháború elején tábori erődítményekkel. Az erődrendszer külső gyűrűjének kerülete 45 km hosszú, 17 főbb erődítményből alkotja. A várost közvetlenül körbe ölelő belső vonal 21 kisebb erődítményből állt. Az erődöket futóárkok kötötték össze. A több száz kiállított tárgy között egyaránt megtalálhatók az itt szolgáló katonák legegyszerűbb emléktárgyai, ahogy eredeti ágyúk, aknavetők, sőt még az egykori légiposta gépének nagyméretű modellje is. Eredetit utánzó legénységi körletet is láthatunk pihenő katonákkal, kicsinyített maketteken megnézhetjük a különböző hadseregek tagjainak ruházatát, terepasztalokon, térképeken idézhetjük fel az erődrendszer és vele párhuzamosan a város fejlődésének különböző fázisait és az ostromok egyes szakaszait. Egy korabeli filmet is megnézhetünk az erőd életéről. A most látható, az első ostrom kezdetének 97. évfordulóján, 2011 szeptember 23-án nyílt kiállítás anyagának egy részét a Budapesti Hadtörténeti Múzeum adta kölcsönbe a múzeumnak.

 

         A kiállítás megtekintése és rövid városnézést követően a hatalmas védelmi rendszer három legjelentősebb és napjainkban is jó állapotban lévő erődjét – Werner, Borek, Salis Soglio – tekintettük meg. Az erődrendszert 1772-ben kezdték el kiépíteni Przemysl körül, ahogy megromlott a viszony Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia között. Tulajdonképpen az erődrendszer egy hatalmas kettős koncentrikus körben elhelyezkedő erődláncolat volt a város körül, melyek függően funkciójuktól különböző méretűek voltak.

 

A belső védelmi rendszer 21 erődítményből állt. A háború kitörésének napján az erődben 128 ezer fős helyőrség, 14.500 ló, 1022 ágyú és 4000 kocsi volt. A tényleges háborús készenlétet a tervezett 75%-ára becsülték. Az előkészületek hiányosságai (a pénzügyi problémák mellett) az építés elhúzódására és az építkezési munkák gyakori megszakítására volt visszavezethető. A „mindenfajta lövedékkel szembeni „ellenállás”-ra mindössze 12 erődöt értékeltek, a többiek csak az egyes gránátok becsapódása ellen védtek. További biztosítást jelentettek a drótakadályok, az aknamezők és a gyalogság elleni árkok. Przemyśl a Monarchia legfontosabb erődítménye volt az első világháborúban. Az ostrom előtt az erőd mindentől függetlenül Európa egyik legjobban felszerelt és legkorszerűbb erődítménye volt; kedvező fekvése miatt birtokosa igen biztos pontot tudhatott magáénak Galíciában. A háborúban Lemberg elvesztése után az osztrák–magyar csapatok Wisloka mögé szorultak vissza, így az oroszok megtámadhatták ezt a kulcsfontosságú erődrendszert, amelyet a háborúban összesen háromszor ostromoltak meg:

 

Przemysl földrajzi fekvésének okán folyamatosan a harcok színtere volt, hiszen a legkönnyebben megközelíthető, átszelhető hágóban fekszik a Kárpátokban. Innen már nyílt az út Budapest és Bécs felé is, így fontos védelmi funkciót kellett ellátnia. A történészek szemében a Przemysl-erődért folytatott harcok az első világháború legnagyobb csatái közé tartozik. Przemysl második, orosz győzelemmel végződő ostroma során több tízezer magyar honvéd vesztette életét, köztük számos miskolci 10-es, de veszteség még ennél is sokkal jelentősebb volt, hiszen több mint százezer honvéd került orosz fogságba, akik között szintén hatalmas számban találhatunk miskolciakat.

Salis Soglio erőd

 

         Utunk következő állomása a Biala folyó partján fekvő Zamosc volt. Az 1330-ban városi rangra emelkedett település napjainkban Délkelet-Lengyelország egyik legjelentősebb városa. Különleges hangulatú, páratlan szépségű történelmi belvárosa világhírű. Az első világháborút követően, miután Lengyelország elnyerte függetlenségét, 1918. októberében lett az újjáalakult lengyel állam része.

         Utazásunk utolsó állomása a Lengyelország délkeleti részén, a sandomierzi medence déli részén fekvő Rzeszów volt, mely a Kárpátaljai vajdaság és a Rzeszówi járás székhelye. Zamoschoz hasonlóan szintén középkori alapítású város. Rzeszównak az első világháborút megelőzően 23 ezer lakosa volt. A városka kezdett átalakulni jelentős kapitalista központtá, új épületek és infrastruktúrális beruházások jelentek meg: kaszárnyák, iskolák, a városház átépítése, utcák burkolása, villanyvilágítás bevezetése. Az osztrák monarchia közeledő vége a függetlenségi törekvések erősödését eredményezte és 1918 őszén szintén az új lengyel állam részévé vált. Napjainkban lakosainak száma már megközelíti a kétszázezret.

Zamosc

Utolsó napunkon, immár útban hazafelé a Lancut-i kastélyt, Lengyelország egyik legszebb állapotban fennmaradt főúri rezidenciáját. Az erődfalakkal körülvett olaszbástyás lakókastélyban megtekintettük a palota-múzeumot, melyben a 17-20. század közötti időszakból származó műtárgyak, festmények és szobrok által kaphattunk bepillantást a lengyel arisztokrácia életébe.

Rzeszow

Utolsó napunkon, immár útban hazafelé a Lancut-i kastélyt, Lengyelország egyik legszebb állapotban fennmaradt főúri rezidenciáját. Az erődfalakkal körülvett olaszbástyás lakókastélyban megtekintettük a palota-múzeumot, melyben a 17-20. század közötti időszakból származó műtárgyak, festmények és szobrok által kaphattunk bepillantást a lengyel arisztokrácia életébe.

 

Záró gondolat: Nem tudunk mást írni, mint amit egy évvel korábban az olaszországi emléktúra kapcsán már megfogalmaztunk: ez az út is egy kiemelkedő állomása volt a 10-es honvéd hagyományőrzésnek, a 10-es honvéd kultusz ápolásának. Természetesen a támogatók mellett köszönet és elismerés jár a fő szervezőnek is, nem utolsó sorban abban bízva, hogy kellő inspiráció birtokában jövőre is megszervezésre kerül egy hasonló utazás.